top of page

Nem könnyű az élet Ihász Veronikával


Maga sem érti, miért mondta a tavalyi világbajnokság után, hogy ismét ki akar jutni, és szeretne megint színpadra állni, hiszen Ihász Veronika saját bevallása szerint idegeskedős, szinte már pánikolós játékos, aki azt végképp nem szereti, ha még nézik is. Bravúros, 2022-es szereplése után mégis nekifutott az újabb kvalifikációs időszaknak, s a kelet-európai ranglistát megnyerve decemberben újra Lakeside-ban szerepel.


„Valószínűleg azért vállaltam másodszor is a szereplést, mert elfelejtettem a vébét megelőző időszakot, a hisztiket, a kiborulást – kezdte viccelődve Ihász Veronika. – Egyébként nagyon várom már a versenyt, fantasztikus azon a színpadon szerepelni!”

Az elmúlt évben akkor kezdett stresszelni, amikor kiderült, hiába kvalifikált már 2021 novemberében, mégsem az azt követő hónapban, hanem 2022 áprilisában rendezik a viadalt. Ezúttal azonban azóta pánikol, hogy kiderült, ismét ott lesz Lakeside-ban.

„Amíg el nem halasztották az előző vébét, nagyon vártam, nagyon pozitív voltam, az utána eltelt hosszabb idő ment az idegeimre. De még ott a helyszínen, az első mérkőzésem előtt másfél órával is elsírtam magam, mondtam a férjemnek és edzőmnek, Rucska Józsefnek: ha szeretsz, most azonnal vigyél innen haza!” – nevetett a helyzeten visszatekintve.

A recept viszont bevált, a tábla előtt már jól teljesített – talán ezért is fogalmaz úgy: a világbajnoksághoz közeledve teljesen kiegyensúlyozott, pont annyi a hisztirohama, mint az idegösszeomlása. Vagyis összességében véve hasonlóan érzi magát, mint tavaly, amikor az első fordulóban győzött, a másodikban pedig női tornarekorddal, 164-ről szállt ki a későbbi világbajnok Beau Greaves ellen, akivel szemben rajta kívül szettet sem nyert senki.

„Pedig a színpadon a két meccs alatt egyszer sem éreztem azt, hogy uralnám a helyzetet, csak kattogott bennem, hogy dobni, dobni, dobni kell. Ha tavaly jól működtem ilyen állapotban, remélem idén is így lesz, lehet, hogy nálam ez a siker titka ennyire feszített téthelyzetben” – mondta el.

Tavaly nem foglalkozott az ellenfelekkel, idén viszont már a sorsolást is nézte, s már az első fordulóban ismert nevű játékossal, Jo Clementsszel került össze. Mivel vele is, valamint potenciális második körös riválisával, Lorraine Winstanleyvel is játszott már, van elvárása magával szemben.


„Akkor az esélytelenek nyugalmával vágtam neki a vébének, nem volt teher rajtam, most más a helyzet, ami lehet, hogy nem jó. Nem könnyű most velem élni, de bízom benne, hogy ott helyre fog kattanni minden, mint tavaly” – nyilatkozta.

S mindent meg is tesz azért, hogy ne legyen oka kételkedni benne, az idei stressz sem több, mint a tavalyi, sőt, valójában jó előjel: minden nap legalább fél, maximum másfél órán keresztül dobál, sepciális edzésekkel készül, amelyek az önbizalmát növelik.

„Minden héten az első napokban a tömegre gyúrok, hogy stabil legyen a játékom, minimalizáljam a szektorhibákat, hét közepétől pedig inkább a kiszállókat gyakorlom, hogy lássam: igen is, meg tudom csinálni!” – osztotta meg Ihász.

Azt is kiemelte: a csapatbajnokságban nem véletlenül indult a férfiak között, ez is sokat számít, ráadásul novemberben, a döntőben már úgy érezte, csak kisebb kijavítandó hibái voltak. Három héttel a világbajnokság előtt ez több, mint biztató állapot.



851 views0 comments

Recent Posts

See All

Kommentare


bottom of page